Tanulmányi kiránduláson jártunk Erdélyben
A magyar kormány Határtalanul címmel tanulmányi kirándulásokra írt ki pályázatot. A Bükki Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola 7. osztályos tanulói egy társiskolával karöltve indult és nyert a pályázaton. Az újhatvani iskolások és a bükkszentkereszti tanulók összesen 40-en voltak, 5 kísérő tanárral és egy technikussal. A háromnapos kirándulás helyszíne Észak-Erdély volt. Máramarossziget és környéke, koltói szálláshellyel- ez volt az úticélunk.
Az első napon egy különleges kitérőben is részünk volt. Meglátogattunk egy erdélyi magyar iskolát a határ menti Margittán. Nagy meglepetésünkre szépen felújított épületet, új iskolaszárnnyal megbővítve találtunk a régi, szegényes iskola helyén. A Horváth János Elméleti Líceum igazgatónője büszkén vezetett minket végig a megújult épületen. Ajándékainkat átadva útra keltünk, hogy kezdetét vegye végre az erdélyi túránk.
Az első állomásunk Nagybánya volt. Végigsétáltunk a főtéren, megnéztük a barokk Szentháromság templomot, megcsodáltuk a vörös tornyot. Vetettünk egy pillantást a nagybányai festők gyönyörű hegyoldalára. A harmadik napon még egyszer visszatértünk Nagybányára, megtekintettük a csodálatos bányavirágokat az ásványmúzeumban.
Este érkeztünk Koltóra, a hegyek között megbújó színmagyar faluba. Látogatást tettünk a Teleki-kastélyban. A vadászkastély szobái őrzik a XIX. századi miliőt, de mégis az erkély volt a legpáratlanabb élmény. Varázslatos panorámaként kitárult előttünk a Kárpátok máramarosi vonulata, a havas hegytetőkkel. Pontosan úgy, ahogy Petőfi a nászútján itt üldögélve versbe öntötte:
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.”
Megérte! Meg bizony!-mondogattuk egymásnak. Természetesen a hosszú utazást értve alatta.
A szállásadóinkkal minden gond nélkül magyarul beszélgettünk. Románia az Európai Unióba való belépése óta nagyon hasonló utat jár be, mint Magyarország, így az ott élő emberek élete, gondja hasonlít a miénkhez. A nyugati határ mentén gyors gazdasági fejlődés következett be, így a mi szállásadónk és családja is jól élnek, három vállalkozást visznek, gyakran átjárnak Magyarországra is dolgozni. Igényesen megépített, szép, új házuk a helyi idegenforgalom egyik bástyája.
Másnap a környező apróbb települések mindegyikén találtunk valami érdekes látnivalót: Deszén az ortodox fatemplomot, Szaploncán a vidám temetőt. Itt az emberek valami humoros kis felirattal és képpel díszítik fejfájukat. így mutatnak fityiszt a halálnak. Barcánfalván lenyűgözően szép helyen találtunk egy kolostort, fa építményekkel és templommal. A nap fénypontja Máramarossziget volt. Az Észak-Erdélyi város lakói a középkorban nagyrészt magyarok volta, sóbányászattal és fakereskedelemmel foglalkoztak. „Leúsztatták” a fatörzseket akár Szegedig. A 16. század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett, majd egyre több zsidó telepedett meg a városban. Máramarosszigetről csaknem 13 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba. Szintén sötét lapja a város történelmének a kommunista éra megsemmisítő tábora.
A harmadik nap gazdag programja közül az első a nagybányai ásványmúzeum volt a „lenyűgöző bányavirágokkal”. Szatmárnémeti modern európai kisváros, bár számunkra a Rákóczi-szabadságharcot lezáró, szomorú emlékű szatmári béke helyszíne is egyben. A szépen felújított nagykárolyi Károlyi-kastély mindenkit csodálattal töltött el mesés parkjával együtt. Az idegenvezetőnk megmutatta azt az utcát, ahol Petőfi Sándor először pillantotta meg Szendrey Júliát.
Megilletődve álltunk Ady Endre szülőházában Érmindszenten, fejet hajtottunk gyermekkori emlékhelye előtt, ez annál is könnyebb volt, mert a szoba mennyezete olyan alacsony volt, hogy egy-egy jobban megtermett nyolcadikos fiú bizton beütötte a fejét. A hétszilvafás nemesi családnak ennyire futotta…
Az érsemjéni Kazinczy-emlékházban alapos tárlatvezetésben volt részünk, szinte visszacsöppentünk a XIX. századba. A komoly hangulatú, reformkort idéző múzeum után bizony szívesen indultunk útnak egy modernebb Magyarország felé.
Háromnapos utunkról itthon összefoglaló videofilmet is készítettünk: